Katasztrófák nyomában

Van egy jó sorozat a NatGeo-n, a címe a 'Katasztrófák nyomában'. Ez az a sorozat, aminek én rendszeresen nem látom a végét, mert az utolsó negyedórában menetrendszerű pontossággal felbukkan a nej, és átkapcsol valami másra, amit szintén nem értünk, hisz annak meg az elejét és a közepét nem láttuk. Szóval ebben a filmben megtörtént katasztrófákhoz vezető dolgok láncolatát mutatják be, az időben előrefelé haladva. Rendszerint apró dolgok szükségeltetnek, amik kapcsolódnak egymáshoz, és ha valamelyik hiányzott volna akkor éppen, elmarad az egész csapás. Na én a mai éjszakát hasonlóan katasztrofálisan éltem meg. A legszebb álmunkból az éjszaka közepén a lakásriasztónk üvöltése vert fel. Megállt bennem az ütő, idáig ilyet nem csinált, ennek valami okának kellett lennie. Természetesen rögtön az merült fel bennem, hogy valakit fogok találni a nappaliban, ha lemegyek.. A nej volt a gyorsabb ezért csodálkoztam azon, hogy többször próbáltam az eszközt kikapcsolni, de nem ment, mert már ki volt kapcsolva. Ezek után, némi szorongással telve mentem le a nappaliba, azzal a biztos tudattal, hogy valaki pofán fog csapni a sötétből. Végül kiderült, hogy csak a garázsajtót hagytuk éjszakára nyitva, és valami állat indíthatta el a mechanizmust. Órákon át nem sikerült visszaaludnom, és előállt az az állapot, hogy bár iszonyatosan álmos voltam, nem tudtam elaludni, olyan ideges voltam. Természetesen öt perc múlva befutott a távfelügyeleti járőr is, mert eddig egyszer volt téves riasztásunk, de akkor felhívtak előtte, most az elmaradt. Épp gondolkodtam azon, hogy reggel reklamálni fogok, amikor is csengettek, és mehettem le egy szál klepetyusban az utcára fekete emberekkel beszélgetni. Szóval lidérces éjszaka volt, de szerencsére igazi baj nem történt. Mint utóbb kiderült, a nej jött ki a garázsból utoljára, de elfelejtette becsukni az ajtót. Az utód is volt bent azután, de természetesnek gondolta, hogy tárva nyitva hagyjuk éjszakára az ajtót, és nem szólt, és én sem néztem meg a dolgot, mielőtt élesítettem a riasztót. A tanulságok levonva az esetből, mindenki figyelmeztetésben részesült. Csak ne lennék olyan álmos... :-(