Továbbra sem tudom megérteni ezt a lélek dolgot. Egész egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy az embernek legyen különálló lelke és teste. Legyen egy olyan valami, ami x év együttélés után szögre akasztja a testet, azt mondja, hogy 'jónapot' és eltűnik a balfenéken. Persze ez egy nagyon jó magyarázat arra, hogy tulajdonképpen nincsen sok értelme az életünknek azon kívül, hogy a génjeinket továbbörökítjük. Nem termelünk egyetemes értékeket, semmi olyasmit, amit előtt egy nem ember is fejet hajtana. Sőt, ezt a lélek dolgot is inkább arra használjuk, hogy nyugodt szívvel és lelkiismeretfurdalás nélkül tudjunk olyan állatokat gyilkolni, akiknek szerintünk még lelke sincs. Bizonyos nekünk tetsző kedvenceknek persze adunk lelket, ezek legyilkolása amúgy is bűn, de mondjuk egy vakondok, vagy egy egyszerű mezei egér könnyedén és mindenféle skrupulus nélkül agyoncsapható a szeneslapáttal, hisz még lelke sincs. Önző lény az ember. A lélek kiváltságát csak a szeretteinek osztogatja és igazából nem is akar megbizonyosodni arról, létezik-e ez az amúgy eléggé megfoghatatlan dolog, és azon az alapon, ahogy mi létezünk, jár-e mindenkinek. Szerintem kellene járnia..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése