A jó nő

Teoretikusan a jó nő csak egy fogalom. Egy olyan megfogalmazás, amely minden férfiembert elgondolkodtat és belegondolva egyre nagyobb nehézséget okoz ennek az egyszerű szókapcsolatnak a megfogalmazása. Gyakran hasonlítják a nőket nemes borokhoz. Úgy vélem a hasonlóság nagyrészben találó. Míg az ember fiatal és bohó, az igényei is sokkal egyszerűbbek az alkoholokkal és a nőkkel is talán. Ilyenkor a külső számít igazán, a belbecs kevésbé. Cél a bódult euforikus állapot minél előbbi elérése, ezt a szeszeknél az alkohol, nőknél a külcsín okozhatja. Nagy mellek, vékony derék, formás popó ez minden ami az akkori boldogsághoz (és a haverok előtti felvágáshoz) szükséges. Egy öreg 'alkoholistának' ehhez többre van szüksége azért, sőt, ahogy múlnak az évek egyre többre. A hivalkodó külső tulajdonságok mindinkább hátrább szorulnak, hogy előkerüljön a belső, az igazi érték, a bor/bőr lelke is. Már nem elsősorban a gyors testi örömök számítanak, jó ismerkedni az itallal és minden cseppjét hosszan élvezni, sőt akár egy szobában is jó tartózkodni vele, hosszan élvezve a társaságát. Ahogy öregszik az ember úgy bővül az elvárásainak listája és úgy szűkül a neki megfelelő italok köre. Persze az férfiember élete tele van kisebb nagyobb csalódásokkal is. Kellemesen formás üvegekről derült ki, hogy a tartalmuk savanyú lőre, vagy gyorsan megsavanyodó kommersz tömegtermék. Aki igazán szerencsés, végül megtalálhatja a tökéleteset, a számára rendelt igazi, isteni 'nedüt' akivel az élet minden cseppje örömmé válik. Ki tudja van-e félretéve nekem egy üveggel belőle?...