Kulcskérdés

A kulcskérdés szinte naponta az eszembe jut. Olyan ember vagyok, aki állandóan keresi a kulcsait. Sosem tudom, hogy éppen hol vannak, mivel midig több zsebem szokott lenni, mint kulcsom. Sajnos olyan világban élünk, ahol szükség van ezekre a kis recézett vasdarabokra, sajnos egyre nagyobb szükség. Nem mondom szívesen élnék olyan helyen, ahol nem kellenének, mert az embereknek eszükbe sem jutna a máséra gondolni. Biztos van ilyen vidék, és szoktam is ilyen helyeken járni, csak az a baj, hogy a végén mindig csörög az óra! Azon is gondolkodtam már, hogy mennyire fejlett a számítástechnika manapság és ezzel együtt még mennyi tanulnivalója van. Már várom a fejlett gépek korát, amikor egy kis gép legalább egy macska intelligenciájával fog rendelkezni és meg bírja majd ismerni a gazdáját. (Reménykedhetnék persze abban is, hogy az emberek változnak meg, de az az igazi sci-fi kategória. Azt hiszem inkább a technológia fog fejlődni, az emberi természet inkább csak vissza. ) Szóval, ha gazdafelismerő gépeink lesznek, akkor már nem lesz szükség arra a kérdésre, hogy: - Drágám, nem láttad, hova tettem a kulcsomat? - mert az autó megismer engem, ha megyek felé. Ugyanígy megismer a lakás is, és a hűtőgép is kedves szóval köszönt reggel. Esetleg még dorombolni is fog egy kicsit.. A tulajdonjog tisztázása is egyszerű lesz, csak meg kell kérdezni tőlük - Autó, ismered itt ezt az embert? De mi lesz, ha hazudik a nyavalyás? :-)))