A világ összedőlése

Tegnap egy világ dőlt össze bennem. Na jó, talán nem az egész, csak egy része, de az a része viszont teljesen. A maradékot szökőár mosta el, most a sóra várok, hogy felszánthassam és bevethessem vele. Tegnap tanárosat játszottam. Ez egy folyamat része itt a cégnél, mivel a jelenlegi beosztásom szerint SPOF státuszban vagyok. Ezért felkértek arra, hogy keressem meg a helyettesemet és tanítsam is be, illetve próbáljam a szerepemet megosztani másokkal. Ez persze kétélű dolog, mert addig jó az ember amíg más nem tudja ellátni a munkáját, ennek viszont az lehet a hátránya, hogy nincsen igazán szabadnapja, mert mindig kereshetik. Én ebből főleg az utóbbit élvezhettem, ezért üdvözöltem pozitívan a főnökség törekvését a helyetteskeresésre. A helyettes végül is nem az utód, így ez megnyugtató lehet. Szóval oktatom a saját kollégáimat. Már tartottam pár előadást és elhatároztam, hogy vizsgával teszem emlékezetessé a dolgot. Végül is emlékezetes lett a dolog, főleg nekem. Mert mit várhatok az átlagos felhasználóktól, ha a saját kollégáim ennyire hülyék? Kiábrándító! Úgy gondolom én mindent megtettem, de ilyen fokú érdektelenséggel nem tudok harcolni. A mai napig azt hittem, hogy a helyettesem is megvan, egy agilisnek kinéző srác - Karcsi. Ő a kezdetben nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, mert látszólag érdekelte a dolog. De mára kiderült, hogy csak látszólag. Szinte ő írta a legrosszabb tesztet a többiek közül. Azt az embert viszont, akit annak idején nem tartottam alkalmasnak, mert kicsit lassú volt és értetlennek tűnt, alaposan félreismertem. Sanyi - nevezzük eképp - alaposan rácáfolt a saját skatulyájára, mert nem száz , hanem kétszáz százalékos dolgozatot írt, egyetlenként az egész csapatban. Duplán fáj a csalódás, két igen nagy hibát is vétettem Karcsi illetve Sanyi személyében. Főleg az utóbbi rossz igazán..