Keresztszülő

Mindketten a nejemmel meg lettünk keresztelve. Ebből adódott az, hogy a gyereket is megkereszteltettük, gondoltuk, hogy ártani biztosan nem árt neki a dolog, igazán nagy hátránya ebből nem származik. Egyikünk sem gyakorolja a vallását, tehát tulajdonképpen hitehagyottak vagyunk, ráadásul én magával a katolikus vallással sem vagyok kibékülve, ennyi szenvedést amennyit ez a vallás okozott az embereknek a béke jegyében, alig lehet találni. Alapvetően az egyistenhittel is baj van szerintem, lévén igazából nem is egy, ráadásul több istenséggel sokkal egyszerűbben meg lehet magyarázni a világban zajló dolgokat, mint egyel, egyedül kényelmi szempontból lehet jobb az egy, de ez a mai napi tűnődésemmel kapcsolatban mellékszál. Szóval eredeti vallásom liturgiája szerint szükség van keresztszülőkre, hogyha a szülők hanyagolnák a katolikus nevelést, akkor a keresztszülők lépjenek a helyükbe és biztosítsák, hogy egyetlen báránykája se veszhessen el az egyházunknak. Szóval mi is keresztszülőket választottunk. Ilyenek nekem is és a nejemnek is vannak, bár nem sokra megyünk velük. Az ő keresztszülei már meghaltak, az enyémek élnek, igaz, hogy a földgolyó másik végében, de akkor sem törődtek velem jobban, amikor három utcányira laktak tőlünk, nem negyvenezer kilométerre. Szóval ez inkább emberfüggő. Családi 'hagyomány' volt az tehát, hogy a nagynénék, nagybácsik vállalják a keresztszülőséget. Na mi ezzel, közös megbeszélés után szakítottunk. A nemes hivatást arra kívántuk felhasználni, hogy számunkra fontos barátokat bevonhassunk a családba, ezért a nej egy jó barátnőjét kérte fel a keresztmamaságra, és én az egyik jóbarátomat/munkatársamat. A keresztmama születésétől fogva meglehetősen link személy hírében állott, az én barátomban feltétel nélkül megbíztam és úgy gondoltuk, hogy majd ellensúlyozzák egymást. Mindketten örömmel elvállalták a megbízatást. Mára az a szerencsés/szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a 'link' keresztmama n em link a keresztgyerekével kapcsolatban,  jön hozzá és látogatja, a keresztpapa akit megbízhatónak tartottam és tűzbe tettem volna érte a kezem, még egyszer sem látta a gyereket és eltűnt mint szürke szamár a ködben. Érdekesen tudnak viselkedni az emberek egyfelől, másfelől miért van az, hogy én mindig ráfaragok az emberismeretemre? (Lehet, hogy azért, mert nincs..)