Csapás csapás hátán. Összevesztem a kollégáimmal. Igazából mindig a tanári illetve vizsgabiztosi ténykedésem szúrja a szemüket, mert elég digitálisan szerepeltek. Sanyi 200%-ra teljesített, a többiek megbuktak. Szerintük a teszt volt szar, és az egész az én hibám. Ők mindent tudnak, és ez a teszt volt az oka az ő agyhiányuknak. Vali az aki viszi a prímet, neki van a legnagyobb szája, bár nem tudom, hogy mire vág fel. Régebben azt hittem, hogy a legjobb barátaim egyike, mert ilyen irányú jellemtorzulásáról nem tudtam eddig. Az élet rögtön teremtett is egy olyan helyzetet ami pont olyan volt, mint maga a teszt, és a 'nagytudásúak' nélkülem mozdulni sem tudtak. Persze utólag mondhatják, hogy nekik egyszerűbb az, ha más dolgozik helyettük, de utaltam is arra, hogy ez a helyzet többet ért mint maga a teszt, mert lám, nem tudták megoldani. Arra a kérdésre, hogy mondjanak egy olyan tesztet ami objektíven leméri a tudásukat, dacos hallgatás volt a válasz. Bizonyára én sem vagyok jó tanár, de ezek után nem is szeretnék az lenni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése