A könyveim a polcon vannak. Illetve vannak könyvek a saját polcomon. Az elhelyezésük megítélés kérdése. Az általam definiált világban én ezt rendnek hívom, a feleségem káosznak. Neki csak az a rend, amit ő csinál. Igazából az sem érdekli, ha mindez az én szobámban van, ahol elméletileg én vagyok az úr. A szó, hogy úr, tényleg csak elméleti, hisz hol lehet valaki úr, ha nő van mellette? A nő olyan mint a tarack. Apró gyökereivel körbefonja az embert, és igyekszik minél nagyobb teret nyerni. Ha az ember nem harcol meg minden egyes négyzetcentiméterért, akkor rövidesen azt tapasztalja, hogy a neki tulajdonított dolgok már csak a nevükben az övéi, de semmi ráhatása nincs azokra. Én kiigazodom a saját 'káosznak' nevezett világomban, mi több szeretem is azt. A nejt mindez zavarja, hogy ő viszont nem, ezért többfrontos támadást indít. Most éppen a könyvespolc a hadszíntér. Kicsit úgy érzem magam mint Leningrád védői érezhették volna magukat, ha tél helyett közölték volna velük, hogy itt a globális felmelegedés...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése