2008. december 17., szerda

Csodálkozom

Ma reggel, az autómban ülve azon gondolkodtam, hogy hogy lehet az, hogy nálunk semmi sem működik, ami a világon teljesen elfogadott és a normális élet része. Hogy lehet az, hogyha van egy rövid kétsávos rész egy autóúton, ahol lehet előzni, akkor teljesen képes ettől leállni a forgalom, mert a lehetőséggel mindenki inkább visszaélne, mint élne vele. Egyes emberek képesek lennének a személyes, mondvacsinált és látszólagos érdekeire hivatkozva olyan dolgokat elkövetni, amik egy 300 kilométerrel arrébb lakó fejében még lehetőségként sem merül fel. Amikor a közlekedés nálunk az egymás segítése és a nyugodtan odaérés helyett, a betartást és akadályozást jelenti. Őszintén csodálkozom, hogy ilyen mentalitással hogy tudta ez a nép túlélni a vérzivataros évszázadokat, hogy tudott szabadságharcot kezdeni 48-ban és 56-ban. Ennyire megváltoztunk volna azóta?

1 megjegyzés:

dz írta...

"Ennyire megváltoztunk volna azóta?"

Igen, igen, és harmadszor is igen. Ez a jelenlegi társadalmunk rákfenéje. Nagyon szomorú. megérne a dolog egy beszélgetést...