Láttam rajta

Láttam rajta. Egész egyszerűen van olyan helyzet, hogy az ember ránéz valakire és szinte sejti, akár meg is merne esküdni arra, hogy a másik mit fog csinálni. Valahogy a mozgásából, a pályájának ívéből, a nézéséből tudni lehet azt, hogy mi következik. Hülyén hangzik ez így leírva, de az ember, ha ilyen helyzetben van, valahogy tudja ezt, akkor az eszébe juthat az is, hogy ezt már láthatta leírva. Olyankor tudjuk azt, hogy ez pont ugyanez a helyzet. Az ember megy az elsőbbsége biztos tudatában, de a szélről a körforgalomba behajtó autó mozgásából világosan látszik az, hogy nem szándékozik elsőbbséget adni nekünk. Az, hogy ütközőpályán vagyunk, a napnál is világosabb. A másik persze nyomja neki, még véletlenül sem néz errefelé, mereven bámul előre, hogy értésünkre adja, nem törődik a külvilággal - ő halad és ebben a külső erők, holmi jogszabályok vagy effélék nem fogják megzavarni. Persze ilyenkor az ember a fékre tapos és az oldalról jövő elhussan az autónk orra előtt, majd a dudaszóra azért felnéz a katatón tartásából és felemeli a középső ujját és/vagy vadul gesztikulálni kezd. Még neki áll feljebb. Ilyenkor angyali nyugalom száll meg, ez is csak egy ugyanolyan nap lesz, mint a többi..