Az utóbbi időben sokat foglalkoztatnak az éjszakák és az álmok. A kellemes gondolatok aránya sajnálatosan eltolódott negatív irányba, így egyre több időt töltök az ágyamban a pihentető alvás helyett kellemetlen, sötét és kiűzhetetlen gondolatoktól terhelten. Ma éjjel először az eső agresszív dobolása keltett fel, amint vad szólót produkált a bádogon. Nagy kövér cseppekben esett és nagyon nem volt megelégedve a zenei teljesítményével, mert sokáig gyakorolta ugyanazt a taktust, míg végül megunta, vagy megelégedetten tért nyugovóra esetleg egy másik csendesebb tevékenységbe fogott. Ekkor maradtam egyedül a gondolataimmal. Próbáltam semleges dolgokra gondolni, bár a fehér bárányok számlálása már régóta nem megy, de most ez sem hozott eredményt. Sorra vettem a nap eseményeit, az ismerősöket, akik most épp nem nyugtalan forgolódással töltik azt az időt amit én rájuk szánok, hanem azzal, amit igazából én is szerettem volna tenni - édesdeden aludni. Átkaroltam a hitvest megnyugvásul, erre ő, rövid, de energikus ütést vitt be vesetájékra, úgyhogy erről is le kellett tennem, hogy ebben találok megnyugvást. Vajon ő mit álmodhatott?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése