Képernyővédő

Szakmai blog következik. Bár ha úgy vesszük mindegyik írásom szakmai jellegű, csak éppen mindig más szakma nevében írok, hol ápoló hol ápolt, hol pedig, mint most, az eredeti, tanult szakmámban, az elektronikában. Sok sok éve már, hogy nem foglalkoztam a dologgal, ezért örültem annyira, hogy rátaláltam az Arduinóra, mert ezzel egyszerre két szenvedélyemet élhetem ki, részben a programozás, részben az elektronika felé érzett vágyaimat. Most épp egy kerti locsolóvezérlőn küzdök. Alapvetően nem lenne bonyolult a feladat, hiszen el kell indítani egy szivattyút és fel kell tölteni egy a tetőn elhelyezett tartályt, ami majd gravitációsan táplálja a kertben elhelyezett csepegtető öntöző csöveket. Persze nem álltam meg egy szimpla relévezérlésnél, csináltam egy nyolc ledből álló kijelzőt, nyomógombokat, esőérzékelést, naplózást, státuszállapot visszajelzést és még hőmérsékletfigyelést is. A ledkijelző független ledekből áll, amik mindegyike mást és mást fog jelenteni, de most már napok óta fut egy egyszerű óraalkalmazás a breadboardon az íróasztalomon, és annyira megtetszett a dolog, hogy elhatároztam, nagyképűen képernyővédőnek fogom hívni a dolgot és úgy is fog működni. A nyolc led jelzi az időt úgy, hogy az aktuális óra  nyolccal osztásának maradékát jeleníti meg. A ledekből és az ablakon kipillantva könnyen megállapítható az idő, hiszen egy nap 24 órából áll, az háromszor nyolc és rendszerint középtájon van világos. Szóval ha a második led ég, akkor az épp kilenc órát jelent. Zseniális vagyok..

Raspberry Pi

Eddig jobbára díszként funkcionált, miközben roppant büszke voltam magamra, hogy elsők között juthattam hozzá egy ilyen kultikus eszközhöz, amit aztán nem arra használtam, amire szerettem volna, hisz az eredetileg tervezett célra tulajdonképpen használhatatlan. Persze nyilván nem, de ha az ember grafikát szeretne, akkor sebességet is társítana hozzá. Régebben ráértünk várni a dolgok betöltődésére, de felgyorsult világban élünk. Az utóbbi idők Arduino-s játszódásaim során jöttem arra rá, hogy egy másik használható vagy használhatóbb eszköz is rejtőzik a fiókban az Arduino kitten kívül, így újra elővettem a málnát. Mint utóbb kiderült, kell hozzá egy szintillesztő áramkör, de mivel az megjött, nekiláthattam a beszerelésnek és az első próbának. Feltett szándékom volt a python nyelv párhuzamos elsajátítása, de hamar rájöttem arra, hogy minél több ismeretlen van egy egyenletben, annál nehezebb azt megoldani. Azaz, ha azt szeretném kipróbálni, hogy valami egy új környezetben működik-e, akkor ne olyasmivel tegyem, amihez lövésem sincs. Így maradt a C és az i2c buszos eszköz. Szerencsére ezt az utat előttem már kitaposták, így találtam is hozzá eszköz, amivel végre elindult a dolog, (persze a kötelező hibakeresős körök után - miután kiderült, hogy minden megfelelően működik, ha a drótokat egymáshoz kötöm, nem pedig egymás mellé!) Most hirtelen lett az Arduino mellé Málnapc is, így ugyanazt kétféle eszközön is próbálhatom, sőt ezeket össze is tudom majd kötni egymással és a végén még pythonul is meg fogok tanulni!

Más azt mondaná erre, hogy 'a kupi', én inkább integrált fejlesztőkörnyezetnek mondanám, ahol négyféle architektúra van összeintegrálva. A PC, az Arduino, a Raspberry Pi és a valóságos kupi. De ahogy a mondás tartja, a zseni a káoszban is kiismeri magát, rendre csak a hülyéknek van szükségük.

Hőmérő

Teljesen rá vagyok gyógyulva az Arduino-s játékra! Jó, hogy mindenféle dolgot meg lehet találni az interneten, így gyakorlatilag nulla agyi munkával meg lehet építeni egy adott áramkört. Tegnap a Dallas egyvezetékes hőmérőjét próbáltam ki. Intelligens kis cucc, úgy néz ki mint egy bc-182 tranzisztor és tulajdonképpen egy sokoldalú hőmérő, ami képes egy adatvezetéken hőmérsékletet szolgáltatni. Van benne kiolvasható sorozatszám, így több eszköz is felfűzhető ugyanarra a buszra, ezen kívül képes parazita táp üzemmódban is dolgozni, ilyenkor a tápfeszültséget az adatlábra kapcsoljuk és tényleg 2 vezeték kell csak a kommunikációhoz. Tegnap összebűvöltem az I2C buszos kijelzővel az egészet, így a mért érték az lcd-n jelent meg a soros monitor helyett. De ezzel együtt, hogy ilyen könnyen szereztem sikerélményeket magamnak, valahogy a mélység érdekel igazán. Szóval el kell kezdenem a függvénykönyvtárakat boncolgatni, mert a kommunikáció mikéntje sokkal jobban izgat.

Arduino játékom

Íme az új játékom:

A képen látszik az Arduino fejlesztő eszköz, az amibe a kék kábel be van dugva és a csupalyuk fejlesztőpanel (breadboard) amibe jelenleg 3 i2c buszbővítő van bedugva. A két önálló ic, illetve a tesco gazdaságos kijelzőmeghajtó, amin gyakorlatilag ugyanaz az ic van, mind a dip tokos-ok, de azok árából egy halom kész panelt lehet kapni. Jelenleg csak ledeket villogtatnak, de már tervezem az ésszerűbb felhasználását is. Egy locsolásvezérlőt lenne jó csinálni, ami nem hagyja kiszáradni az eperültetvényt azzal, hogy vezérli a csepegtető öntözést.

Arduino újra

Hálás téma, ha már nem repülhetek éppen, akkor ez a játékom maradt. Kiderült, hogy a Raspberry Pi-m is rendelkezik könnyen hozzáférhető i2c busszal és ráadásul azt lehet Pythonban is programozni. Éppen valami értelmes feladatot  akartam keresni, amin keresztül megtanulhatom a nyelvet és erre ölembe hull a lehetőség, hogy mindazok a cuccok, amiket az Arduinóhoz vettem, használhatóak a Pi-hez is, egy aprócska szintillesztő segítségével. Némi üröm az örömben ez az illesztés, de szükséges, mert a Pi a 3.3V-os logikát használja az Arduino meg az 5V-osat, így csak elbeszélnének egymás mellett. Viszont végre van mire használni a Pi-t, mert csak megvettem, de rájöttem, hogy amire vettem arra nem jó, viszont így jó lesz mindenféle egyéb, izgalmas dologra. Például össze lehet i2c buszon kötni őket az Arduinóval és rendezhetnek egymás között egy traccspartit is, amit mindkét oldalról én programozhatok le, részben C-ben, amit szeretek és részben Pythonban, amit meg ezen keresztül meg szeretnék tanulni. Az élet csupa öröm így..

Arduino buszok

Jobb mint a hetes buszcsalád, mert eddig mindig jött. Felbuzdulva az i2c busznál szerzett kedvező tapasztalataimnál, vettem 2db lcd meghajtó i2c-s modult. Furcsa mód a kettő szinte olcsóbb volt, mint egy idehaza kapható, normál dip tokos ic, és ezen a modulon az ic-ken kívül van még egy halom más is. Noha nem fogok vele lcd kijelzőt meghajtani, de bőven alkalmas arra, amire szánom, ráadásul panelra van szerelve, csatlakozóval ellátva és még egy működésjelző led is van rajta. Sőt, miután kipróbáltam, még működik is. Ejha!

Következetesen

Végre megjött az i2c portbővítő és lett is annyi idő, amíg kipróbálhattam. Az a jó benne, hogy két vezetéken kommunikál a gép az eszközökkel, amit tetszőlegesen bonyolultak lehetnek, így nem foglalnak a gépből túl sok portot, viszont egyszerűen kezelhetők. Az arduinoban szerencsére alapból benne van az i2c kezelés, meg vannak példák is, szóval nem izgultam. Gyorsan összedrótoztam az áramkört, ami persze nem akart működni. Előbb áramköri, majd szoftveres debugolásba kezdtem, ami nem hozott eredményt. A 8574-es adatlapját kinyomtattam, így nem lehetett szó rossz bekötésről. Próbáltam a 7 és 8 bites címzést is, de egyikre sem válaszolt. Végül kínomban egy tartományt szkenneltem le cím szerint de úgy sem volt meg. Aztán valami oknál fogva kibővítettem a keresett tartományt - egyszer élünk felkiáltással és úgy már meg lett! Persze akkor azt kezdtem keresni, hogy miért lett az, ami - ahelyett, hogy ott lenne, ahol kiszámoltam. Persze meglett az ok. Az agyam valószínűen következetes módon kizárta a katalóguslap másik felét a tudatomból, pedig az a 8574A-ról szólt, ahol a címszámítás máshogy volt mint a sima társánál. Persze nekem is az A-s típus volt, de nem az ő adatlapját néztem, hanem a simáét, így minden jó helyen volt és legközelebb, ha jó adatlapot fogok nézni, minden elsőre működni fog. Hurrá!

Arduino

A legújabb játékom. Újra felfedeztem magamnak az elektronikát, szinte teljesen magamtól. Segítségemre volt ez a kis eszköz, ami lehetőséget ad, a rég elfelejtett tudás felszínre emelésére úgy, hogy közben a programozást sem kell a sutba dobnom. Mára amúgy is teljesen megváltozott az elektronika, hiszen az egykori céláramkörök helyett inkább univerzális eszközöket használunk és legfeljebb írunk rá valami programot, ami a megfelelő módon kezeli az adott dolgot. Maga az arduino eszköz is egy ilyen, sokoldalúan programozható eszköz, analóg és digitális portokkal, amit tetszőlegesen lehet ki- és bemenetként beállítani, illetve például próbapanellel mindenféle kis áramkörkezdeményt kipróbálgatni. Legutóbb egy 74LS154-es demultiplexert próbálgattam órákon keresztül, mígnem megállapíthattam, hogy valóban úgy működik, ahogy le van írva. Kezeltem már hétszegmenses kijelzőt, de vettem egy 16 szegmensest is, a következő cél a kijelző beüzemelése. Remek feladat, a demultiplexert D tárolóval akartam kombinálni, már egészen beleéltem magam, míg rá nem jöttem, hogy zsákutca. Most shiftregiszterrel gondolkodom, de az is lehet, hogy i2c buszon keresztül fogom inkább meghajtani. Vegyen mindenki arduinót (Arduino Uno R3, az interneten szinte fillérekért elérhető!) és fedezze fel a játék örömét!