A szar

Azt mondják, a téma az utcán hever. Már ha az ember témahiányban szenved, akkor elég ha lehajol és ott van. Azaz, jelen esetben nem is az utcán, hanem itt a szobámban, a szőnyegen. Valami, amit én egyszerűen úgy hívok, hogy a szar.  Persze lehetne bármi más is, de ha valami úgy néz ki, a szaga, az állaga, és mindenféle egyéb jellemzője olyan mintha szar lenne, akkor nem tévedünk nagyot, ha a dolgot a nevén nevezzük. Ahogy valaki egy bölcs pillanatában azt mondta - a krumplileves az legyen krumplileves! úgy ezt itt szarnak nyilvánítom és punktum. Hogy hogy került szar a szőnyegre - nos, ez jó kérdés. Gondosan ellenőriztem a lábamat, de nem leltem meg a forrást. A talpam olyan, hogy enni lehetne róla, ha valakinek ilyen gusztusa támadna - mivel a világűr végtelen, akár csak az emberi butaság, így biztos lenne erre is végtele számú jelentkező. Sőt, ha úgy vesszük, a szar se mindenkinek az, aminek látszik, millió légy szerint ez egy Michelin  csillagos bár is lehetne, bár én nem nyitnék erről velük vitát. Inkább benevezem a szart egy túlélőversenybe. Kíváncsi vagyok, mikor tűnik el a szőnyegről anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnom? Eddig az abszolút csúcstartó egy kés, ami a büfében az evőeszköztároló mögé hullott le és legalább másfél hétig ott tartózkodott.