Herendi automata

Ha már automata, akkor egy vicc. Kohn bácsi a hosszú, idegenben eltöltött évek után végre hazalátogat. A vagyonának nagy részét Amerikában ételautomatákkal kereste, így gondolta, hogy kipróbálja mit tudnak idehaza ezek a gépek. El is megy egy ilyen helyre (Mondjuk legyen a Nyugati aluljáró) hogy kipróbáljon egyet. Bedobja a pénzt, megnyomja a gombot, a gép kerreg, zakatol, de nem történik semmi. Új pénzt vesz elő, be a gépbe, az kerreg, kattog és zakatol, de újra semmi. Még egy pénz, újra semmi. Kohn bácsi elgondolkozik, majd megszólal: Ügyes, nagyon ügyes! - Na most én is találkoztam egy ügyes automatával, így gondoltam ki a herendi/zsolnai porcelánautomata ötletét. Ahogy a többi hasonló gépnél, a remekművű vázák, gazdagon díszített poharak  itt is vájatokban állnak glédában, őket tekercsrugók mozgatják, ha a kívánt összeget levonták a bankszámlánkról. Ha az utalás megtörtént, a szerkezet mozgásba lendül, elcsavarja a rugót és a porcelán három méteres szabadesést követően megérkezik egy kettes kazánlemezből hegesztett gyűjtőedénybe, ahonnan kívülről benyúlva kivehetjük. Persze, ha ki tudjuk nyitni a nyolcas kazánlemezből készült ajtót és van is mit. Az elv működhetne tojásra és bármi hasonlóan törékeny dologra, a lényeg az, hogy jó magasról essen és mindenképpen valami szilárd dologhoz kell, hogy csapódjon. Az érdem persze nem az enyém, mert vettem pár kekszet egy automatából és egy zacskó müzlit  kaptam csak, de a feltalálók is egymás hátán másznak fel a világhír felé, szóval inspirációt szerezni ér..