'..A piskóta jó sütemény, a péknél süttetem én..' tartja a kedves, végtelenített gyerekdal. Ha nem is piskótáért, de gyakori vendége vagyok a gödi pékségnek. Tudom, hogy nem egyszerű, de kezdek már erővel lejönni az anyagról. Az anyag jelen esetben a kifli - szóval mostanság szoktam már zsemlét is venni. A kiszolgáló hölgyek nem hagyják ki a kérdést - Tehetem őket egy zacskóba? - Furcsa kérdés, hiszen, ha elférnek, miért ne? - ezért és mindig azt szoktam válaszolni, hogy csak akkor, ha garantálja, hogy nem vesznek össze. Elég szörnyű lenne civakodó pékáruk keltette zajban vezetni, arról nem is szólva, hogy mi történne, ha tettlegességig fajulna a küzdelem és ők harapdálnák meg egymást és a zacskóból csupa fél kifli és összeharapdált zsemle kerülne elő? Meglepő, hogy rendszerint azt a választ kapom, hogy remélik. hogy nem (Senki nem mondta még, hogy itt csakis békés, barátságos és klikkesedésre képtelen, befogadó kiflit és zsemlét sütnek!) mindenkiben ott a gyanú és a rossz tapasztalat. Mi van, ha mégis? Ha a fehér zsemlék kiközösítik a rozsos bucit a színe alapján? Ez egy ilyen világ, gondolni kell mindenre..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése