Olasz meló 2.

Azaz a pizzakészítők paradicsoma, újfent. Ma épp a közlekedés, vagy a permanens káosz diadala. Az biztos, hogy ami itthon van az nem jó. Az emberek feszültek, nagy az idegesség, gyorsan megvan a dudálás, a verbális agresszió. Ilyesmivel ott nem találkoztam. Mondjuk idehaza elég 15 percet tölteni közúton és máris ledudálják az embert, rosszabb esetben ledudálják és meg is akarják verni. A furcsa persze az, hogy látszólag mindkét helyen léteznek forgalmi szabályok, sőt, ott mintha szabálytisztelőbbek is lennének az emberek. Illetve csak mintha. Ugyanis egyetlen szabályra sikerült rájönnöm rövid kint tartózkodásom alatt, arra, hogy nincsenek szabályok. Megállító ereje csak a közlekedési lámpának és a szakadéknak volt, a többire inkább csak mint ajánlásra vagy javaslatra tekintettek a sofőrök. Az ottani autóvillamossági szerelőknek nem sok gondjuk lehet az indexlámpák cseréjével, ez az alkatrész egész biztos túléli a járművet, sőt egy újabb modellbe is át lehet szerelni gond nélkül. Idehaza baromira idegesít a dolog,  hogy senki sem használ irányjelzőt, ott valahogy nem zavart annyira. Az útra festett jelek sem voltak különösebb befolyással a közlekedésre, a záróvonal inkább csak az út közepét jelezte, sem mint az előzési tilalmat. Gyakorlatilag lehetett menni tökön és paszulyon keresztül, a gyorsabb mindig megelőzhette a lassabbat és meg is előzte. Annak ellenére, hogy látszólag teljesen kaotikus volt a forgalom, balesetet egyet sem láttunk. Egynémely autón voltak durvább húzásnyomok, de ezek inkább valamiféle meghiúsult vállalást jelezhettek. Konklúzióként azt mondhatom az egészre, élveztem az odakint vezetést. Bizonytalanságot egyedül a minden faluba legalább duplán telepített traffipaxok jelentettek, de az olaszokat ez se nagyon érdekelte, amiből azt a következtetést vontam le, hogy vagy gazdagok, vagy jó ismerőseik vannak a rendőrségen vagy tudják, hogy nem működik. Engem azért kicsit zavart a dolog..