Banán

Volt ott az a majmos kísérlet. Vettek egy halom banánt és egy tucat majmot és összezárták egy helyre. Amikor a majmod észrevették a banánt és ráhajtottak, akkor érte őket valami kellemetlenség, amit nem volt jó nekik. Megverték őket, leöntötték hideg vízzel vagy egy KDNP-s politikust kellett nézniük egy órán keresztül - ki tudja melyik a nagyobb büntetés? Szóval az a lényeg, hogy lassan megtanulták, hogy a banánhoz nyúlni nem jó, mert akkor rossz lesz. Később elkezdték cserélgetni a majmokat. Mindig kerültek be újak, akik persze banánügyben indultak be, de a többség már azelőtt megverte őket, hogy Semjén Zsolt új óvodát adott volna át. Végül már nem maradtak olyan majmok a ketrecben, akik tudták volna mi is a félelmetes következmény, de a közösségbe ivódott bele mélyen a tiltás, hogy az ott, a sárga és banánszerű, az csak úgy néz ki, mintha jó lenne, de nem az. Ez jutott eszembe valami egészen másról, ami nem banán és nem is ennyire baljóslatú, viszont megérdemli az utókor, hogy megemlékezzenek róla. Vagy ha nem érdemli meg, akkor most így járt, utókornak lenni sem fenékig tejfel! Szóval volt itt a raktárban egy bácsi, aki az áru és göngyölegkísérő papírokkal foglalkozott. Hogy ez volt a dolga, vagy csak egész egyszerűen a szívügye volt a dolog, fedje jótékony homály, de az biztos, hogy őt hívták Siki bácsinak. Hogy mi volt a keresztneve, senki sem tudja már, de a jegyzékre ráragadt a Sikipapír kifejezés. Annyira, hogy Siki bácsi már rég nincs itt, de olyanok sem, akik még ismerhették őt, de a papír továbbra is Sikipapír és az is marad örökre, míg valaki rá nem jön arra, hogy már nem is kell és meg nem szüntetik úgy, ahogy van. Mégiscsak banán ez..