Az apropó az, hogy megint felállt valaki a kollégáim közül és elment máshová. Ez még önmagában nem olyan nagy dolog, hisz az emberek pendliznek erre vagy arra és miért ne keressen valaki jobbat, ha ráadásul talál is? Gyakorlatilag talán ha két percet beszéltem vele, ez nagyjából elég is volt arra, hogy kiderüljön, semmi közös nincs bennünk, ami miatt kereshetnénk egymás társaságát. Mondjuk a legtöbb emberrel így van ez, kezdek félni attól, hogy bennem lehet a hiba ezért. Egyre inkább jövök rá arra, hogy azok, akikkel régen még igyekeztem közösséget vállalni, mára ők is szinte teljesen idegenné váltak, lassan a köszönésen kívül és azon, hogy formálisan ismerjük egymást, csak a régi, ezerszer elismételt történetek maradnak..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése