Ráérős

Jövök befelé dolgozni az M2 autóúton. A dunakeszi benzinkútnál a felhajtó sávon jön egy kis pickup, csatlakozna a folyamatos kocsisorhoz. Alapvetően szoktam követési távolságot tartani a folyamatos forgalomban is, talán egy kicsit többet is mint ami feltétlenül szükséges, de most leléptem a gázról, hogy a motorfék egy kicsit nagyobb távolságot adjon, ahova be tud majd jönni. Persze ehhez fel kellene gyorsítania a haladó kocsisor sebességére, sőt egy kicsit jobban is, hiszen eddig mellettem haladt, hogy elém tudjon kerülni. Persze ha a kocsisor nyolcvannal megy, akkor hetvenöttel nem lehet bekerülni. Tartom a távolságot, hátha eszébe jut gyorsítani és akkor befér elém, de nem teszi. Amikor ez nyilvánvalóvá válik, akkor rálépek a gázra, hogy mögöttem nyíljon meg a rés nagyobbra, ahová a mögöttem eredetileg jövő segítségével végre besorol. A tükörből figyeltem őket - persze nem köszönte meg a szívességeket - de továbbra is hetvenöttel megy. Ő persze ráér, az addig folyamatos kocsisor szétszakad, ugyanis azon a szakaszon előbb nem szabad, utána meg már nem is lehet előzni, először a tábornoki nadrág, majd az erős szembe forgalom miatt. Mire a fóti lehajtóhoz érek, már több mint ötszáz méteres a luk mögöttem. Már szinte nem is csodálkozom, hogy emberek nem engednek be a felhajtónál. Kifognak egy ráérőst és rögtön megbánják az udvariaskodást egy életre.