A jó pap

A jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Persze arra nem tér ki, hogy ugyanazt a dolgot tanulja folyamatosan, vagy mindig mást és mást. Gondolom, az utóbbi esetben a papunk meglehetősen sokoldalú tudást visz ajándékba a kukacoknak, míg az első esetben pozitívumként azt lehet megemlíteni, hogy igaz nem túl ügyes, vagy a választással szerencsés, de mindenképpen meglehetősen kitartó, főleg ha a holtig nincs összefüggésben a tanulmányaival és a halál sem siet. Engem mindig zavart, hogy nincs semmi olyan téli sport, amit űznöm lehetne, a szánkóból már kinőttem magam, ráadásul sokkal korlátoltabbak a lehetőségek itthon és külföldön is azoknak, akik ezt a dolgot választanák. Igaz, idehaza a télből is sokkal korlátozottabbak a lehetőségek, hisz évek óta marad el ez az évszak, érdeklődés hiányában. Így, persze sokkal olcsóbb a fűtés, de bizonyos téli sportok űzéséhez, ha a puszta életben maradást kivesszük a sportok közül, szükséges lehet némi hó. Olyan, ami meg is marad, legalább hetekig. Szóval ha van hó és a szánkó kiesett, lehet még síelni. Ez az opció valahogy annyira nem vonz azóta, hogy ismeretlen elkövetők ellopták az egyetlen olyan pár sícipőt, ami felment a lábamra. Azóta többször is próbáltam pótolni, de sosem sikerült. Ezt égi jelnek vettem, így a havon siklás ezen módjáról is lemondtam, így maradt a snowboard. Idén ezt tanultam, több kevesebb sikerrel. Nem tanultam meg ugyan, legalábbis a csúszást, ahogy Arthur Dent sem a földre vetődést és elhibázást, viszont a földre vetődés és becsapódás sikerült többször is, és meg kellett állapítanom, hogy ugyanazokra a pontokra érkezvén ez megfelelően fájdalmas is tud lenni. De nem adom fel, jövőre újra kezdem a tanulást, hisz előttem az élet..