Valahogy

Nyilván az ember nagyon kis szeletét láthatja a világnak akkor, ha épp kiruccan valahová a szomszédba, körülnéz és már jön is haza, de az ember úgy érzi, hogy van némi különbség. Talán csak nem a kötelező kincstári pesszimizmus mondatja az emberrel azt, hogy mintha azért haladnánk. Szemmel látható a dolog, a tavalyi állapotokhoz képest is, meg azért is, mert az északi szomszédaink választásra készülnek. Biztosan nem jó helyeken jártam, de a választási plakátok szépen sorakoznak az út- és egymás mellett. Egyik sincs összefestve, nincsenek rajta gyalázkodó szavak, nincsenek megrongálva vagy letépve. Nem igazán követem a szlovák belpolitikát, a lelki üdvöm érdekében a magyart se biztos, hogy kéne - vagy inkább helyette a szlovákot, mégis? De nincs talán az a féktelen düh, ami idehaza a politikát jellemzi, vagy nem annyira látványos. Persze, mi azért jobban teljesítünk, a gazdaságunk dübörög, az autó már sebességben van, a gumik füstölnek, a murva fröcsköl mindenfelé, a többiek szépen maradnak el, a különbség közöttünk egyre csak nő, ahogy ilyenkor kell. Egy aprócska probléma van csak, ők mintha előre mennének, mi pedig hátra.