A hétvégén láttam egy malacot. Ez még önmagában nem egy nagy történet, hiszen az emberek, akik falun nőnek fel vagy ott élnek, naponta láthatnak malacot. Egy malac olyasmi, mint egy kisszék vagy egy pohár. Akinek van, az láthatja minden nap. Ez a malac viszont bizonyos tekintetben más volt mint a többi rózsaszín, vakargatni való jószág. Ez ugyanis vad volt, bár vadságához képest igen szolidan és illedelmesen viselkedett. Sétálásban voltunk, ő meg étkezésben. Vadmalacot is láttunk már több ízben is, de minden ilyen esetben volt köztünk drótkerítés, ebben az esetben viszont nem. A malac - tulajdonképpen már nem is volt malac, hisz a csíkjai elmúltak már, egységesen fekete színűnek látszott és a sörényét divatosan, punk stílusban hordta. Úgy döntött, hogy nem jelentünk rá nagy veszélyt, sőt az ebédjét sem kell megosztania, így békésen túrt, időnként vetve csak pillantást ránk. Reméltem, hogy a szülei nem kísérték el, ő - gondolom abban reménykedhetett, hogy nem gondoljuk meg magunkat étkezési ügyben és nem kell megosztani azt, amit. Tulajdonképpen semmi olyan nem történt, amitől a világ másképp működne eztán. Élőlények találkoztak az erdőben, jól megnézték egymást, majd továbbálltak. Senki nem támadta meg a másikat és ez hétvégére így jó is volt mindenkinek. Legalább van mit mesélni odahaza..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése