Kétség

A kétség lazaca, Duoglas Adams egyik remek könyve. De nem erről lesz ma szó, bár aki teheti, olvassa el mielőbb. A tegnapi nap óta rág a kétely, mint egy megtermett métely. (Ezt csak a rím kedvéért írtam.) De szóval a tegnapi postomban írtam az Africanát, mire valaki szólt érte, hogy az egy kakaós nugátos szörnyűség volt. Távol álljon tőlem, hogy sztároljam a hazai könnyűolajipart, (tudvalévő, hogy a nugátot a kőolajipar állítja elő krakkolással!) így próbáltam igazolni az emlékeim, amely szerint a vágyott csokoládé étcsoki alapú egész mogyoróval gazdagon felszerelt élelmiszer volt, de nyomát nem találtam olyan bizonyítéknak, ami engem támasztott volna alá. Az az alap, hogy a közönségnek mindig igaza van, hisz az emberek tévedhetnek, de a közösségi tudat, az Ummah tévedhetetlen. Szóval a Tobleroném nem cserélném el valami bizonytalan nugátos rettenetre, én a mogyorós étcsokira gondoltam. Viszont valamiért úgy gondolom, hogy az nem a piros mogyoróscsoki volt, lelki szemeim előtt láttam a sárga csomagolást és a pálmafát rajta. De ezek szerint tévedtem. De akkor mi volt az a csoki?