Nem tudom miért szükségszerű az, hogy minden egyes alkalommal meg kelljen harcolnunk a macskáink bizalmáért. Úgy fest, hogy a kedves macskák kora leáldozott, azok, akik hízelegtek, alapvetően pozitívan álltak hozzá az ember-állat kapcsolathoz, nem is húzták sokáig. Valamiért a túlélés záloga lett a bizalmatlanság és az undokság is. Mondjuk tényleg szar érzés megszeretni valakit aztán rövid úton el is veszíteni mindegy, hogy miért. Megmérgezik, agyonverik vagy csak úgy eltűnik.. A nem kedves jószágaink legalább túlélőnek tűnnek, mint például a legifjabb Pracli, aki meglehetősen bizalmatlan és nagyságrendekkel undokabb, mint bármi, ami a lakásban eddig megfordult. Teljesen természetes, hogy a legjobb falatokkal tápláljuk, az is, hogy játszani is szükséges vele, de az, hogy cserébe macskaszerűen viselkedjen, egy kis dorombolós hízelkedés formájában - na azt nem! Bár az utóbbi időben pillatatokra ellágyult. Biztos öregszik..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése