Annak idején, még történelem órán szóról szóra meg kellett tanulnunk azt, hogy mit is írt II. Rákóczi fejedelem a zászlajára és ezt azóta sem sikerült elfelejteni. Ez mostanság azért jutott az eszembe, mert úgy fest, hogy a 'Cum Deo pro Patria et Libertate' azaz az Istennel a Hazáért és a Szabadságért jelmondatból a szabadság és a szabadság pártiság, azaz a liberalizmus mára sajátos szitokszóvá aljasult bizonyos körökben. Olyanok között is, akik elvben nem tagadják meg nagy fejedelmünk örökségét, sőt, fennen hirdetik azt. Persze ezek a népek a fene nagy szabadságvágyukkal buzgón lehazaárulóznak bárkit, hisz elméletük szerint a haza nem lehet ellenzékben, következésképp, ha ők vannak hatalmon, akkor ők tekintik magukat a gondolat bázisának. Aki pedig élni kíván tettel, szóval vagy pusztán csak gondolattal is a tömeglélek ellen és a szabadságot mint gondolati szabadságot fogadja el, az persze az olvasatukban hazaáruló. Régen ez a szó súlyos ítéletet takart, de nem is alkalmazták ennyire öncélúan. Hazaárulónak lenni igen súlyos ítéletet jelentett, sokszor ezzel a bélyeggel élni sem lehetett együtt, mára viszont sajátosan egyfajta kitüntetéssé kezd válni. Arra mondják, aki nem áll be a nyájba - hazaáruló, azaz független gondolkodó. Hát ezt is meg kellett élnünk..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése