Tudatosan kerestük a helyet, mert azzal hirdette magát, hogy egész évben nyitva van. Ez fontos szempont, ha a nyári szezonon kívül valaki enni akar a nagy lavór körül. A hangzatos állításokkal szemben, a Balaton mellett nagyjából három hónapig létezik a vendéglátás úgy, hogy nem kell keresni, azután már mindenképpen egy helyi szükségeltetik ahhoz, ha ebédterveket dédelgetünk magunkban. Balatonföldváron ilyen nyitva tartó hely a Kukorica csárda, közvetlenül a régi hetes út mellett. A helyet 1980-ban alapították, lassan 35 éve, úgyhogy, ami ennyi idő alatt nem ment tönkre, az nem lehet olyan rossz. Az épület rendelkezik a német turisták ámításához szükséges összes műparaszt romantikai elemmel, műgémeskút, búboskemence (meglepő, de fűtöttek vele!) és mindenféle festett kerámia a falakon és polcokon, néha már nyomasztó mennyiségben. A hely árszintje kellően magas, alkalmazkodott a választott célréteghez, de az étel ízletes, az adagok nagyok. A kiszolgálás figyelmes és gyors, a konyha mint az olajozott villám (igaz, rajtunk kívül csak egy vendég volt jelen) és maximálisan figyelembe vették a kérésünket, hogy a gyerek főételét együtt hozzák a mi levesünkkel. Nem kellett igazán sokat várni az ételre és teljesen maguktól hoztak kenyeret és erőspaprikát, ami valóban erős volt. Az ebéd végeztével lehetett kártyával fizetni, ami szintén jó pont egy étteremben. Noha az ár egy kicsit európai volt, az adagok és a minőség kárpótolt minket ezért. Ha erre járunk, ide biztosan el fogunk még jönni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése