Rögtön az elején szeretném leszögezni, nem vagyok függő! Annál is inkább, mert (még) nem lettem sehová sem felakasztva, hacsak a függővitorlázást nem tekintjük annak, bár ez kicsit erőltetett fordítása annak a dolognak, amiben sokszor lelem a kedvem. Nem az efféle függésről akartam szólni, hanem az addiktívről. Bár ha úgy vesszük, az is addikció, ha az ember már nagyon vágyakozik a repülés iránt - de ez akkor is más, mert más és punktum. Arra gondoltam, hogy vannak akik már már túlzottan szereik az erőspaprikát, úgynevezett kapszaicin függők - ez az anyag az ami a paprikának az erejét adja - na ez az igazi függés. Az ilyen ember a grízes tésztára is legszívesebben csilit tenne. Szerencsére még nem tartok itt, borzalmas lenne a francia krémes egy kis trinidadi skorpiószórással a tetején - bár szó mi szó, biztosan jól mutatna. Az első falatig mindenképpen..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése