A minap érdekes embert láttam a benzinkútnál. Meglepő módon, válság ide
vagy oda - szinte az összes kútoszlop foglalt volt, így az emberünk
beállt egy oszlop mögött várakozó autó mögé, noha volt szabad hely. A
kutas előzékenyen intett, de ő elhárította, de látszott, hogy a
felesége hatott rá, így kénytelen kelletlen átsorolt az éppen
megüresedő újabb oszlop mellé. A kutasnak megköszönte a kedvességét, de
úgy érezte, hogy meg kell magyaráznia azt, hogy miért nem állt
közvetlenül a szabad helyre. Elmondta, hogy mindig, ha teheti, a hetes
kútnál tankol, ez afféle szokás nála. A kutas kérdésére, hogy mi van ha
nincs éppen hetes kút, azt mondta, hogy rendszerint itt, vagy a szemben
lévő benzinkúton tankol, és mindkét helyen van hetes kút. De ha nem
lenne, akkor az a lényeg, hogy a kút száma prímszám legyen. Ez alól
kivétel a hármas kút, de csak azért mert a hármas szorzótáblát már
gyerekkorában sem szerette. Igaz, a hetest sem, de az
megmagyarázhatatlanul más. Szóval jó az egyes, a kettes, az ötös és a
hetes mindenképpen. Mivel az autón a luk az egyik oldalon van, így a
kettes csak végszükség esetén jó, mert emberünk nem szeret annyira
tornászkodni és birkózni a csővel, mint egy óriáskígyóval. Megdöbbentő,
hogy milyen emberek élnek közöttünk! De a ciki ebben az, hogy én ezt az
embert egész jól ismerem. Minden reggel látom a fürdőszobatükörben..
2012. július 10., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése