Mindig az első lenne?

Azt mondják, hogy  mindig az első gondolat a legjobb. Minap, midőn az autómban a benzinszintmérő jelezte a tényszerű igazságot, mely szerint vagy tolom az autót vagy súlyos ezreket váltok át pár liter büdös, de rendkívül illékony anyagra, amit rég meghalt növények nedveiből párolnak - tehát valamiféle ős földpálinka, de az a lényeg, hogy felettébb drága (viszont így legalább nem olcsó!) kitaláltam, hogy tankolok. De az úton befelé elbizonytalanodtam, mert a műszer olyat mutatott, mintha a tartályban még lenne elég nyál az útra. Tulajdonképpen van még benne lé, de nem szeretek a határon autózni - többek között ezért is hagyom ki az Ipoly folyón történő haladást, részben azért mert nem vagyok vízibusz, részben pedig azért mert az ott a határ. Meggondoltam magam, hogy beérek még én ezzel a nedvvel, de a kút előtt újra revideálta az álláspontját a kocsi és megint üres tankot mutatott, így a kúthoz gördültem, de az tele volt autókkal. Mintha mindenkinek egyszerre fogyott volna ki a tankja, vagy a focimeccsek bánatát mindenki benzinbe akarná fojtani. Szóval, azzal a lendülettel húztam is onnan tovább. Szóval, azt hiszem módosítanám a régi igazságot arra, hogy mindig az a gondolat a legjobb, amit az élet később igazol..