Donnerwetter

Avagy életem talán eddigi legnagyobb ébren túlélt vihara. Vasárnap délután történt és a nej volt az egyértelmű felbujtó a dologban, mert mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy nézzük meg a Váci Világi Vigalom záróakkordjait Kismarosról hazafelé, bár már mikor közeledtünk a helyszínhez, már nagyon be volt borulva az ég és villámlott is rendesen. Pár kövér esőcsepp is csattant már a szélvédőn, de ha egyszer egy nő a fejébe vesz valamit, akkor ugye értelmetlen minden ellenállás. Szóval kedélyesem leparkoltam a börtön tövébe - beljebb menni már lehetetlen volt a sok mindenfelé parkoló autótól. Tartós ottlétre rendezkedtem be, de a nej hamar visszaért azzal, hogy itt nincs semmi, menjünk még közelebb. Egyetlen járható lehetőség az volt, hogy lekanyarodtam a komp felé. A fürdő utcája már le volt zárva, de mire elértünk odáig, az eső már rákezdte, az emberek meg rohangáltak mint a mérgezett egér - össze vissza. Ezen a ponton már a nej is lemondott a további nézelődésről és kiadta a parancsot - irány hazafelé. Kikeveredtem a régi Lenin útra, ma a fene sem tudja már, hogy hogy hívják - válsághelyzetben nem szokott eszembe jutni a megfelelő név, de a Földvári térnél már megakadtunk, mert ugyan az időjárás tud fennakadást okozni a közlekedésben, de igazi nagy dugót csak rendőrök tudnak csinálni. Ekkorra már az esőtől semmit sem lehetett látni úgy, hogy az ablaktörlő a legmagasabb fokozaton ment. A kocsi párásodott belülről rendesen, amit csak a klíma tudott leszárítani - pedig nem volt épp meleg odakint. Végre átjutottunk a mesterséges akadályokon, de a természet közbeszólt. A liget fáiról nagy ágak törtek le az orkánban és estek az útra, távolban két hatalmas robbanást is láttunk - először azt hittem villámcsapás volt, de másnap kiderült, hogy a 25kV-os vezetékre esett ág okozott többszörös zárlatot. A kocsisor teljesen megtorpant. Szerencsére be tudtunk kanyarodni az OMV kúthoz, hogy az új 2-es út felé folytathassuk tovább az utunkat, de az előttünk jövők nyulak voltak, így beálltak a kút félteteje alá és nem mozdultak, így lehetetlen volt átjutni a benzinkúton. Pedig ott sem volt jó maradni, mert a szél megkezdte a kút reklámtábláját és nagy vaslemezeket lobogtatott vígan a szél - úgyhogy nem volt kedvem a repülő vas útjába parkolni. Vissza kellett tolatnom az útra, hogy lekanyarodhassak Gödöllő felé. Na az sem volt piskóta, hisz Csörögön ugyanúgy szembesültünk azzal, hogy a fák nem viharállók, sőt egy villanyoszlop is az útra volt borulva és eltépett kábelek hevertek mindenfelé. Óvatosan hajtottam rajta keresztül, reméltem nem ér a karosszériához a vezeték, bár az autó gumipapucsban van, de a fene sem tudja mi történt volna, ha még áram alatti vezetékek a kocsin keresztül záródnak. Mindenesetre a drót csendben volt, nem szikrázott addigra már. Viszonylag gond nélkül sikerült elérni az autóutat, ahol normálisan lehetett haladni -  az úton lévő törmelékeket leszámítva egészem majdnem a gödi Ovit magasságáig, ahol egy böszme fa feküdt az úton keresztbe. Itt egy kis fennakadás volt, de leküzdhető. Ugyanez ismétlődött meg Bócsa és Göd között, de ott volt annyira előzékeny a fa, hogy egy bekötőút felé dőlt, így az útról lehúzódva épp ki lehetett még kerülni. Innen már simán hazaértünk. Odahaza a kár meglepően kevés volt. Virágcserepet borított fel a szél, illetve a hintaágyat dobta át majdnem a szomszédba az orkán - igaz útban volt a kerítés, de majdnem leküzdötte - reparálhatok fakerítést is, de igazán nagy kár szerencsére nem esett. Kár, hogy nem volt a kocsiban kamera, mert igazán félelmetes látvány volt utólag - szerencsére akkor nem értem rá félni..