Volt egy olyan álmom, hogyha megöregszem, eladom mindenem és veszek egy kis házat Krétán, egy csendes halászfaluban. Kis kerttel, olajfákkal és oda fogok járni telelni. Ha mennek a turisták, akkor jövök és maradok amíg nyáron újra fel nem bukkannak. Esetleg amíg nem vagyok ott, ki is lehet adni, besegítve ezzel a költségvetésbe. Beszélgetek a kocsmában, talán még backgammonozni is megtanulok, éjjel a csillagokat nézem az olajligetből. Na ennek, ha addig nem nyerek a lottón vége. A jelenlegi állás szerint a kormány elintézi nekem, hogy addigra ne legyen semmim és örülhetek, hogy megélem azt a kort. A gazdasági szabadságharc lemondást kíván az emberektől! - Ez a szlogen. így kénytelen kelletlen lemondtam az álmomról. Csak azt nem értem, hogy ők miről mondanak le cserébe?
2012. április 27., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ne mondj le semmiről!
Zotyo
Megjegyzés küldése