Mihályi cukrászda, Vác

Anno még gyermekkoromban Vácott két jelentősebb belvárosi cukrászmestert tartottunk számon. Az egyik Boda, a másik talán Gyurcsok nevű mesterek voltak. Boda a Március 15. tér sarkán, Gyurcsok pedig a Köztársaság úton rendelt, meglehetősen szűk nyitvatartási idővel, de minőségi cukrásztermékekkel. A Boda cukrászatot Mihályi László cukrászmester vette át, aki jelenleg egy Desszert szalon nevű műintézményt üzemeltet e megszentelt helyen. A bolt nagyon pici, főleg így télidőben. Az üzletben három asztal van, ahova le lehet ülni, de ha mindhárom helyen ülnek, akkor a wc meglátogatása már bajos, kooperatív szándék szükséges hozzá a vendégek részéről. Az üzlet a modernkori cukrászda minden bájával rendelkezik, fény, csillogás gazdagon mérve. Megjegyzem, ezen a helyen egy barokk cukrászdát szívesebben el tudnék képzelni, de úgy látszik a tulajdonossal nem egyezik meg az elképzelésünk. Ahogy másban sem. A sütemények rendkívül dekoratívak, de szerény véleményem szerint jelentősen túlárazottak. Noha az étel látványa is meghatározó, én ahhoz a maradi kisebbséghez tartozónak vallom magam, akik szerint az ízélmény legalább annyira fontos, mint a külcsíny. Nem mintha gond lett volna az ízzel - a gond az árral volt. A sütemények jelentősen túl vannak árazva, tehetősebb, mondjam úgy inkább, hogy sznob réteget célozva meg ezzel. A legkisebb (és legolcsóbb) sütemény a macaron, ami a kb. 250 forintos árával és régi 10-es érme méretével meglehetősen riasztóan hat, de ott van még a Csík-somlyói a maga majdnem 1000 és a normális, nagyjából szabványos mignon méretű sütemények 1200-1500 forintos árukkal. Egy kisebb család könnyedén ott tud hagyni többezer forintot úgy, hogy igazából alig evett valamit. A csillogó üzletben nem lehet kártyával fizetni, ami rettenetesen nagy fekete pont magának az üzletnek. Egyszer érdemes felkeresni a helyet már csak a nóvum miatt is, de minőségre hasonlóan megfelelő süteményt máshol is lehet kapni, jóval kedvezőbb ár/érték arány mellett is.