Itt vannak ugye az ízek. Aki teheti az ízek kedvéért eszi azt amit, mert szereti és odavan érte. Tekintsünk el most a Bear Grylls-féléktől, akik azért esznek meg mindenfélét, hogy életben maradjanak, ez az írás most az élvezetből evőknek és róluk szól. Manapság divat lett játszani a fűszerekkel és az alapanyagokkal. Meglepő és hihetetlen hozzávalók adnak ki egészen élvezhető összeállításokat, ételeket. Ilyenkor az szokott eszembe jutni, rendben, hogy van sós őszibarackkompót vagy csokoládé, esetleg borjúláb málnahabbal vagy efféle úri huncutságok, akkor ki volt az első és hogy jöhetett rá arra, hogy ez a párosítás jó? Tegnap példát kaptam minderről. Ebédre borsófőzelélet hoztam tükörtojással, ételhordóban. Jellemző erre az edényre, hogy bizonyos ízek képesek kimoshatatlanul belevenni magukat, így a tegnapi ebéden is világosan éreztem az előzőleg szállított tejberizs ízemlékét. Borsófőzelék vaníliás cukorral. Furcsa összeállítás volt, de nem mondtam egyértelműen rossznak és ehetetlennek. Érdekes volt - mindazonáltal azt hiszem, továbbra sem fogok direkt vaníliáscukrot tenni a borsóba, de mint kísérlet jó volt. Az eset tanulsága - aki kísérleti konyhára vágyik annak nem kell a sok fakszni. Vegyen egy megfelelő ételhordót..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése