Darage

Az elmúlt napok hideg időjárása miatt kénytelen voltam újra begyújtani a kályhába, pedig azt hittem, hogy erre a szezonra már csak a fa behordása marad, mint ilyen jellegű tevékenység. A gyújtósnak valót a ház mögött tartjuk zsákokban. Azzal a boldog tudattal lapátoltam a kosaramba a száraz faszilánkokat, hogy nemsokára ropogó tűzzé lényegül át. Ám amikor a kályha torkába tömtem bele a tüzelőt, olyan érzést éreztem a kezemben mintha eleven tűzbe nyúltam volna. Gyorsan fogást váltottam a gyújtóson, de az érzés csak fokozódott. Ennek fele sem tréfa, dobtam el a kezemben tartott fát és meglepve fedeztem fel, hogy az ujjamból egy marha nagy darázs lógott ki. Belémdöfte a fullánkját és azon himbálózott. Persze a szemet szemért (tudom, rosszul gondolt) elv alapján azonnal fejbe is kólintottam őt, de hát nem jött baráti szándékkal - mégis mit várt ezek után? Vártam, hogy esetleg anafilaxiás sokkot kapok, esetleg pampuska méretűre puffad a kezem (ahogy ez egyszer már megtörtént a lábammal) de szerencsére semmi ilyen nem történt, tulajdonképpen meg sem dagadt. Úgy gondolom, hogy a darage egy téli álmot alvó anya lehetett - a méretéből következtetve és meglepetésből szúrt, ugyanakkor ő sem volt a helyzet magaslatán. Azóta viszont sokkal tartózkodóbb lettem a tűzifával kapcsolatban.