Hölgyek öröme

Azt hiszem megtudtam mi a hölgyek öröme. Lehet, hogy nem az összesé, de bizonyos részüké mindenképpen. Nem mondom, hogy a tudás boldoggá tesz és az sem tartozik az igazsághoz, hogy ez hatalom lenne. Inkább keserű tapasztalat. Ahogy az indiángyermeknek is fájó felfedezés az, hogy a tűz forró és éget, igaz neki szólnak előtte de nem tartják vissza, engem sem tartott vissza senki attól hogy a magam részére fájó emlékeket szerezzek. Csatlakoztam egy oldalhoz pusztán a játék kedvéért illetve az ott található ismerősök miatt, de úgy tűnik, hogy a klub zártkörű. Abban az értelemben mindenképp, hogy elsősorban rajongókat várnak, olyanokat akik az elragadtatás hangján szólnak vagy ami a legjobb, csendben vannak és azt a hangtalan tömeget növelik csak, amivel a szerkesztők úgy szoktak dicsekedni - az olvasótábor. Ártatlan megjegyzésemre, mely szerint nekem fontos a hölgyek öröme - ami igaz is - kvázi rámrúgták az ajtót egy gorombasággal. Woody Allen azt mondta, hogy sosem lenne olyan klub tagja ami elfogadja őt tagnak. Ehhez képest én némileg konvencionálisabban állok a kérdéshez - én olyan klub tagja nem szeretek lenni, ahol nem látnak szívesen. Hogy ezek után mi lehet a hölgyek öröme valójában? Talán a hiszti..