Már napok óta a zsebemben van egy kiskanál. Otthon vettem észre, hogy magammal hoztam odabentről, mert amúgy csak a munkahelyemen szoktam hordani. Lassan már erről is felismerhető leszek - az ember, aki egy kanalat hord a zsebében. Míg mint Rejtő egyik alakja Drugics a hallgatag aki egy létrát hordott magával, nálam itt ez a konyhai eszköz. Ő lelki társként cipelte magával Melanie-t, nekem lelki társként itt van Wilson. Nekem a kanál másra kell. Az új hellyel rengeteg statikus elektromosságot is kaptam, így bármihez nyúlok, megráz. A kanál fémből készül és sokkal jobb, ha a kanalat fogva érintem meg a fémtárgyat - elviselhetőbb az elektronok áramlása így, mintha a kisülés a bőröm és a felület között történne meg. Bár az indíttatásunk más, a végeredmény ugyanaz. Drugicsnál ott a létra, nálam pedig a kanál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése