Minden relatív, ezt már Einstein is megállapította. Ha elmennénk fénysebességgel a galaxis másik végébe egy pohár joghurtért, akkor mire visszaérnénk ide, esetleg más nem is találnánk meg a kedvenc papucsunkat az ágy alatt, sőt talán az ágyat sem, noha mi perceknek éreznénk csak az utazást. Szép dolog, mondhatom. Szóval az idő! Mindenki panaszkodik, hogy mennyire rohan, az évek másodpercenként telnek - persze, amikor oroszórán ültem, akkor nem volt kegyes ennyire velem, akkor nem száguldott, csak ólomlábakon vánszorgott. De amúgy ideje mindenkinek annyi van amennyit rászán az adott dologra. Jutott eszembe arról, hogy emberek állandóan azzal érvelnek, hogy nincs idejük, már nem férek bele az életükbe, beosztásukba. Én úgy gondolom, hogy mindenki felállít magában egy sorrendet és elsősorban ettől függ a dolog nem pedig az időtől. A lista elején lévő dolgokra mindig van idő, a végén lévők meg szépen elmaradnak. Nekem is van listám, és az én napom is 86400 másodperc. Minden az időrenden múlik. Néha tisztességesebb lenne azt mondani, hogy bocs, de vannak fontosabb dolgok is az életben nálad, sőt, ha úgy vesszük - csak fontosabbak vannak. Akkor legalább tudhatjuk, hogy nem érdemes küzdeni, de ezt a szívességet szinte senki sem teszi meg.
2011. szeptember 2., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése