Pelenka

A pelenka egy jó dolog. Használatához többnyire a legszebb emlékeink kötődnek, látni a gyermekünket, ahogy cseperedik, még az ösztönös korszakában, a szavak nélküli ragaszkodását, az érzelmek fejlődését. Bár a kezelése nem túl gusztusos időnként, de sokkal jobb mint anyáink idején, akik még gázon, hatalmas edényben főzték ki a mosott, használt textilpelenkát, és nagyjából rá sem tudtak nézni egy gyerek felnevelése után az edényre, annyit főztek, hajoltak és emeltek. Szóval a pelenka jó dolog, amíg gyereken látom. De tegnap, apámon, ahogy magatehetetlenül feküdt egy kórházi ágyon, ugyanezt látni meglehetősen kiábrándító. Szar érzés, hogy azt, aki egykoron minket pelenkázott, úgy kell látnunk, hogy tehetetlenül egy ágyban pelenkásként fekszik. Szar érzés.