Szeretem a lakóvárosom. Itt úgy érezhetem magam, mintha a jó, mindenki apukája állandóan rajtunk tartaná a szemét, atyai gondoskodással óvna a bajtól és persze, ha rossz fát teszünk a tűzre, akkor ránk pirít, hogy nehogy elkanászodjunk. Ehhez elegendő kinyitni a helyi újságot, hogy elolvashassuk az olvasói rovatot a gyöngyszemekért. Szerencsére újra van olvasó kérdez rovat, mert annyira kitört a jólét, hogy az emberek elfelejtkeztek a panaszkodásról és az újság előrelátó szerkesztője törölte a rovatot - azt mondta, hogy nincsen rá igény. Szóval, jó városom vezetői, illetve az ügyintézők, ha kérdeznek tőlük valamit, nem csak válaszolnak, hanem erkölcsi útmutatást is adnak a jövőre nézve. Amikor valaki beírt, hogy miért nem takarítják legalább a főutakon a havat hat nappal a havazás után, mert valaki összetörte egy kicsit az autóját - azt a választ kapta, hogy részben rosszul látja, mert ők takarítják, részben vezetni sem tud, mert aki tud, az nem törte össze a kocsiját és menjen tanuljon meg vezetni ahelyett, hogy panaszkodik. Egy srácnak, aki focizik és fut és szóvá merte tenni, hogy elhanyagolt és balesetveszélyes a pálya, közölték, hogy nem kötelező futni ott, és más nem panaszkodik és biztos ő amúgy is egy lógós, és ezek után kapott egy hónapos eltiltást is, hogy láthassa, milyen az, amikor egyáltalán nincs semmi, ahelyett ami most van. Ezért jó a városomban lakni, mert tudhatjuk, ha bármi történik velünk, akkor annak csak mi lehetünk az okai..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése