Érdekes kérdést feszegetett a gyermek a mai napon az iskolába menet. Az eddigi kedvence, akit az érdeklődésével kitüntetett, csak magára gondol, szóval eléggé egoista beállítottságú. Gondolom, valamennyire minden egyke gyerek szükségszerűen az, így ez alól az utódom se kivétel, de lehetnek olyan családok ahol ezt nem nyesegetik, hanem inkább erősítik - mint pozitív tulajdonságot. Az sosem baj, ha valakinek van önbecsülése, de bizonyos határ felett, ha kifelé is ez sugárzódik - szerintem káros lehet egy kapcsolatban. Szóval a kérdés az, hogy lehet-e végtelenül egoista embert szeretni, lehet-e vele élni. Úgy gondolom, ha az egoizmusa kizárja a másik kölcsönös elfogadását, akkor nyilván nem. Ha viszont az elfogadás kölcsönös (bár nem tudom, hogy ezt kizárja-e az emberek csak magára gondolása) elképzelhetőnek tartom a normális együttélést. De ezzez el kell fogadni a másik dilijét - és ez az ami nagyon nehezen megy a legtöbb embernél..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése