Megemlékezni sosem késő! Még reggel akartam, de sajnálatosan kiment a
fejemből, hogy emlékezzek arról, hogy hosszú idő óta a mai nap ébredtem
fel óracsörgésre. Eddig mindig sikerült jóval megelőznöm a vekkert és
álmatlanul forgolódtam mindaddig, amíg megváltásként meg nem szólalt a
dög. Igaz, hogy ehhez jóval éjfél után kellett lefeküdnöm, de nem jó a
telhetetlenség bűnébe esni rögtön az első alkalommal.
2011. január 11., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése