Elhagytam a telefonom

Már a második eset, hogy a zárt telefontartómból csak úgy kiugrik a
készülék, hogy önálló életet éljen. Eddig úgy látszik jól elvolt velem,
de rövid idő alatt ez a második szökési kísérlete. A kocsiban még
megvolt, és használtam is, de itthon, amikor szertartásszerűen az
oldalamhoz kaptam, már csak a hűlt helyét tapogathattam meg. A frász
akkor állt belém, amikor felhívtam egy másikról és nem hallottam a
csörgést. Feltúrtam az autót, de semmi, megnéztem az utcát de ott sem. A
házban sem leltem meg, pedig hallottam, hogy kicsörög. Már a lelki
szemeim előtt láttam, hogy egy boldog 'megtaláló' zsebében utazik
valamerre, lehetőleg egyre távolabb a megtalálási helyétől, amikor is az
eszembe jutott, hogy hátramentem a sufnihoz fáért, mielőtt bejöttem
volna a lakásba. Visszamentem, és ott hevert a fűben, természetesen
arccal lefelé, hogy nehezebb legyen észrevenni, de a hangja lebuktatta a
nyavalyást. Örülök, hogy meglett, de elgondolkoztatott ez a szabadságvágy..