Oltás

A tegnapi napon, ahelyett, hogy elmentem volna ledolgozni a testemre az ünnepek alatt felszedett tartalékokat, orvoshoz mentem. Éppen most semmi bajom nincsen - persze, ha leszámítjuk azokat, amikkel egy ideje együtt kényszerülök élni - így preventív okból vártam ki majdnem az elefánt életkorát egy halom, viszont teljesen beteg emberrel karöltve. Szerencsére egy nappal előre bejelentkeztem, így öröm és boldogság volt az, hogy fizikailag még ketten voltak előttem, de mégis engem hívtak be a rendelésre háromnegyed hatkor. A dolgot némileg árnyalja az, hogy ötre voltam hivatalos, de ne akadjunk fel apróságokon. Az emberek, akik után érkeztem, még akkor is ott ültek, amikor távoztam. Azt hiszem, ha a nézésükből következtetéseket lehetne levonni, hogy meg tudtak volna fojtani egy kanál vízben. Szerencsére se kanaluk, se vizük nem volt, és talán gyorsabban is futottam volna náluk. Szóval, tegnap beadattam magamnak az influenza elleni szérumot. Azt hiszem, az elmúlt évben rálátásom volt arra, hogy szar érzés betegnek lenni, és nem kívánom a kórságaim listáját újabb elemmel bővíteni, ráadásul nem elég az, hogy egy szérumkísérlet annyi életet követel (rengeteg állatáldozatba kerül) de hogy ezek után az ő áldozatuk is felesleges legyen puszta szeszélyem miatt - ezt nem szívesen viselném el..