Hétköznapi dolgok

A téma az utcán hever, csak fel kell szedni. Mostanság le szoktam írni a gondolataim, amik a blogon kívül támadnak fel, hogy el ne felejtsem ezeket, mire gép elé kerülök. Így is van pár témajavaslatom, de nincs éppen kedvem megírni ezeket, bár így némelyik aktualitását fogja veszíteni, de több is veszett Mohácsnál, úgyhogy visszanyúlok inkább az utcákra. Ma reggel, amikor az utódot vittem ela suliba, két vihogó kiscsajra lettem figyelmes. Nem csak azért, mert az autó előtt szerencsétlenkedtek ahelyett, hogy a járdán is közlekedhettek volna teljesen szabálytalanul, hanem azért is, mert az egyikük annyira hanyag eleganciával dobta el az energiaitalos flakont, hogy az már vérforraló volt. Az emberek amúgy is hajlandóak óriási erőfeszítésekre azért, hogy tökéletesen hozzáférhetetlen helyekre cipeljenek el tökéletesen felesleges dolgokat, de miután a dolog megtette amit elvártak tőle, azonnal felesleges lesz és egy centit sem lehet elmozdítani onnan. Ráadásul ebben az esetben szemétfuvarnap volt, így az utca tele volt kukákkal, bármelyikbe beledobhatta volna. Így most az egyszer nem voltam rest, gyorsan visszatolattam hozzájuk és kedvesen, de határozottan rászóltam a lányra, aki erre illedelmesen visszament és magával vitte a szemetét. Persze lehet, hogy a sarkon túl csak azért is eldobta, de remélem azért nem tett ilyet. Az emberek talán nevelhetőek, ha kellő honfitársunk veszi a fáradtságot, hogy szóljon és nem a fejét fordítsa el..