Elképesztő, hogy az embernek mennyire felborul az időérzékelése, ha hiábavalóan vár valamire! Semmi nem rosszabb a várakozásnál. Úgy érzem sokszor, hogy apám már időtlen idők óta beteg és ebben az ágyhoz és kommunikációs képesség mentes állapothoz kötve létezik. Amikor feltesszük, a 'De hát meddig még?' kérdést, megkapjuk rá válaszul, hogy ez egy hosszabb folyamat és még alig telt el idő - ne türelmetlenkedjünk - feleletet. Tulajdonképpen teljesen igaz, de mégis annyira hihetetlen.