Fog

Az öregedésben az a legrosszabb, hogy mindig van valami ami foglalkoztathatja az embert. Nem a világpolitikára gondolok, se nem a pandák házaséletére, vagy nem a globális felmelegedés ami izgat - persze ezek a dolgok is, hiszen a világ szegényebb lenne pandák nélkül és a globális felmelegedés jeleit is naponta láthatjuk. A gond, ami nyugtalanít a szervezetemből fakad. Most leginkább a fogaim azok, amik bosszantanak. Fáj a fogam. Gyerekkoromban még örömmel mondhattam el, hogy fáj a fogam egy biciklire, vagy egy kisautóra, később bizonyára egy női név szerepelt leginkább, egy Zita, Rita vagy épp Orsi, ki tudja már? Most azonban a szó legszorosabb és tárgyi értelmében vett fogról van szó. Mivel ez a kődarab itt a számban gyökértömött, így jogalapja sem lenne arra, hogy negatívan befolyásolja a közérzetemet. Ő erről persze nem tud, és fáj itt bent nekem. Az embert a reménytelensége vezeti új és újabb orvosokhoz, de tanácstalanul széttárják a kezüket ha megismerik a tényeket. Annak márpedig nem kéne fájnia! - szokták volt mondani, és rendszerint ennyiben is maradunk. Azt hiszem, leginkább egy új fejet szeretnék, vadiúj fogakkal. Azzal ellennék egy ideig..