Viskó

Kaptam egy könyvet. Sokáig a polcon hevert, mert szeretem én kiválasztani az, hogy mit szeretnék olvasni és mivel más rendszerint kevés energiát fordít arra, hogy megismerjen, így a választása bizonyosan rossz lesz, ha kialakult társadalmi sémák alapján próbálja meg kitalálni az ízlésemet. Itt ez a könyv - a címe Viskó. Annyi jót olvastam róla, hogy azt gondoltam végre leveszem a polcról és elolvasom. A rövid története - egy férfi egy személyes tragédia által kerül közelebb Istenhez. A könyv célja a kallódó lelkek begyűjtése a modern egyistenhit valamelyik követőjének a szárnyai alá, lehetőleg minél messzebb a történelminek mondott egyházaktól. A történet olvasható, de számomra túl filozofikus, néhol leöntve azzal az undorítóan nyálkás, amerikai ragaccsal amit az ember leginkább úgy ismerhet meg, ha egy évre előfizet a Reader's Digest nevű sajtótermékre. Mivel én annak idején elkövettem ezt a hibát, így fel tudom ismerni ezt a stílust, sőt úgy érzem, hogy bármikor tudnék hasonlót írni. Szóval, ha ez a mű valakinek tetszik, az vagy elfogult Istenimádó vagy kezdi elborítani az agyát az amerikai kultúra, amit ezen a ponton megvetek, esetleg térítési szándékai vannak. Erre alakították ki a könyv terjesztési formájaként a Missy projectet, ami arról szól, hogy a tévelygőnek kell ajándékozni egyet a könyvből. Zseniális elgondolás, hiszen így nem csak a lelket nyerhetjük meg, hanem még a mű is jobban fogy. Én meg aszt hittem, hogy őszinte ajándékként kaptam ezt a könyvet. Aha..