Egy korszak ért véget a hétvégén. Korszakok időnként véget szoktak érni, ez nem meglepő. A Kádár korszaknak is vége lett és bár iskolás korunkban még azt számoltuk, ha 1976-hoz hozzáadjuk a mohácsi vész dátumát, akkor megfordítva a gépet megkapjuk, hogy mikor mennek el az oroszok. Aztán most ők sincsenek itt egy ideje. A hétvégén az én bulizós korszakom is véget ért. A szombati parti katasztrofálisan sikerült. Rájöttem, hogy egyedül ülök egy népes társaságban, még sohasem éreztem magam ennyire magányosnak ennyi ember között. A puszta felbukkanásom képes volt emberek gyülekezetét szétkergetni. Egyre voltam jó, amiért érdemes volt elviselni - emészthető kosztot tudtam előállítani. A szűkös keret mellett egy szolid gyümölcslevest és kétféle második fogást (pörkölt és székelykáposzta) sikerült készítenem, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igazán meglehetős lett. Még éjfél előtt pánikszerűen távoztam, többen megkönnyebbülésére, és még negyed órán keresztül ástam ki az autót a sárból, mert egyedül a mocsár volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy maradjak még..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése