Ma Zoltán napja van, az igazi Zoltán nap. Persze vannak olyanok is, akik nem ezen a napon ünneplik a nevük napját, de a családunk ekkor tartotta meg ezt a jeles ünnepet. Alkalom mindig van az emlékezésre, egy fa egy bokor, egy helyszín, egy illat, egy gondolat, mind mind emlékeztethet rá lépten és nyomon. Lassan tíz éve nincs közöttünk, de soha el nem múló fájdalmat okoz a lelkem egy olyan szegletében amiről nem is tudtam, hogy létezik, addig amíg fájón bizonyította be azt, hogy igenis van, ott van, és most már mindig ott is lesz emlékeztetve arra, hogy valamikor testvérek voltunk. Mindaddig míg talán egyszer újra látjuk majd egymást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése