2009. június 30., kedd

Paprika

Szeretem az erőspaprikát. Régebben, gyerekként nem bírtam, hisz csípett mint a veszedelem, és ki szereti azt, ha olyan érzése van, mintha acélbetétes bakanccsal rúgták volna arcon? Azóta finomodott a megközelítés és ájöttem arra, hogy mi a jó benne. Illetve azt még nem tudom, de most már, ha lehet, szeretem és keresem ezt az érzést. A friss, hagymás kenyérre felkent vaj és a rákent erőspista íze semmivel össze nem hasonlítható! Azt is mondják, hogy a jó paprika kétszer csíp. Nos igen, van szerencsém ezt az érzést is tapasztalni, bár ez utóbbiról
azt hiszem szívesen le tudnék mondani..

Nincsenek megjegyzések: